A hétfői nappal elkezdődött a második hét itthon.

Elég kemény hét áll mögöttünk, rengeteg élménnyel, sok küzdelemmel és fáradtsággal. Luca révén teljesen megváltozott az életünk. Furcsa, nem gondoltam volna, hogy egy gyerkőc mennyi mindent kihoz egy emberből, illetve, hogy micsoda változásokat idéz elő. Látom, hogy Luca és Anikó között teljesen más, mélyebb kapcsolat alakult ki, mint köztem és a leányzó között. Gondolom sokat számít az, hogy Luca Anikó pocakjában növögetett 9 hónapig. :) Úgy tűnik, hogy Anikónál hamarabb megnyugszik a gyerkőc, pláne, ha szopik. Na, akkor olyannyira megnyugszik, hogy rendszeresen elalszik a cicin...

Az első hét tapasztalatai, megállapításai:

1./ Luca lényegében mindig sír, ha nem alszik, vagy nem eszik.

Egy hét elteltével azt hiszem, hogy már különbséget tudunk tenni sírás és sírás között. Másképpen sír Luca, ha éhes (meg ilyenkor az öklét a szájába is veszi, nagyon hadonászik), ha tele a pelenka, ha nyűgös (na, ilyenkor semmi nem jó neki), valamint, ha kimondottan nem tetszik neki valami (ilyenkor élesebben sír, sokszor tényleg azt hallani, mintha azt kiabálná: "ne"!).

2./ Luca feje össze-vissza jár.

Számomra nagyon ijesztő volt, hogy mennyire csulik a baba feje. Eleinte alig mertem megfogni Lucát. Most mát (hát igen, ekkora tapasztalattal a hátam mögött) simán emelem, fogom őt, legfeljebb néha aggódva figyelem a buksiját, főleg, ha olyan testartásban sikerül fognom, ahonnan nem egyszerű letenni, vagy átadni Anikónak. Na, ilyenkor szép kis mutatványok alakulnak ki, így-úgy forgatjuk a gyerkőcöt.:)

3./ Luca nem szereti az erős illatokat, a szőrös arcot, az erős fényeket, a fürdést, az öltözést,az orrszívást.

4./Rengeteg pelenka, törlőkendő, krém használódik el. Ki gondolta volna, hogy ennyi???? (Anikó igen...)

5./ Somnus

Szervezetünknek az az állapota, melyben az öntudat éppen nem, vagy legfeljebb igen csekély fokban működik.Vagyis alvás. El kell felejteni egy időre...

6./ Felborult a napi időbeosztásunk.

Nem akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk, hanem amikor időnk van (mondjuk én eddig sem akkor ettem, mikor éhes voltam; de most akkor sem tudok enni sokszor, ha éhes vagyok). Nem akkor fürdünk, amikor szeretnénk, nem úgy, ahogyan szeretnénk. Lucától függ minden. Nincs hangos zenehallgatás, tévénézés, házimozi (ezt nehezen viselem). /Egyébként simán lehet "emberi" módon tévét nézni mellette, nem zavarja/.

7./ Az ember időnként elveszti a türelmét! Ilyenkor elszégyellem magam...

8./ Különösen felértékelődik a mérleg szerepe. Lényegében családtaggá válik, naponta vagy 10-20 alkalommal kerülünk vele testközelbe. MÉRJÜK A GYEREKET! /Mennyi a súlya evés előtt és után.../

9./ Szellentés.

/Fingik, poszogat, posszant, pusszant, süllent, kanyarázik, békára ült, elereszette a pap tyúkját, hazagondol, rohad a bele, repeszti a gyolcsot, megrepedt a szívhólyagja, elfakadt az epéje, bödörög, kekszel, durrant, pufogtat, pukizik, puksizik, púzik, purcant, purcil, ereget, rittyen, rotyogat, rotyogtat, durrogat, ereszt, puskázik, elszólja magát, szelel, büzint, korcogtat, görényez, békegalambot ereget, felrázta az abroszt, kiereszti a fáradt gőzt, maga alá morfondírozik, trombitál, szuszog hátul./

Korábban azt hittem, hogy e téren már mindent hallottam. Tévedtem. Luca viszi a pálmát...

10./ Démokritosz:

"A gyermeknevelés veszélyes dolog: ha sikerül, rengeteg küzdelem és gond az ára, ha nem sikerül, fölülmúlhatatlan fájdalom."

Remélem sikeresek leszünk. Megteszünk mindent ennek érdekében. Szeretjük...