Annyira vártam már, hogy végre péntek délután legyen!!

Ez a hét marha fárasztó volt. Két hét intenzív Lucázás után alig ment a munka. Ráadásul belecsöppentem egy tényleg bolond hétbe...

Bár nem panaszkodhatok, éjszakánként nem igazán segítettem Anikónak, így átlag 6 órát aludtam. Ami egyébként elég szokott lenni, de most! Na, nem sajnáltatni akarom magam. Meg nem is rólam szól ez a blog, hanem Lucánkró!! 

A leányzó egész jól viselkedett éjszakánként-Anikó legalábbis ezt mondta!!:)) A nappalok már változatosabbak voltak, hol aludt, hol nem, hol nyűgös volt, hol nem. De azért elmondhatom, hogy egyre jobban alakulnak a dolgok. Volt egy kis szorulás a hét közepén, melyet igazán nehezen viselt Luca, de Anikó segített neki. Csütörtök éjszakától pedig már egyedül is ment a kakilás. De még hogy!!!! Szerencse, hogy van pelenka!!! Ilyenkor mindig eszembe jut a Bölcsödei (nem az ovódai, igen, igaz, Nóri kommentje alapján javítva) gondozónőm. Már az egyetemet elvégeztem, amikor bementem Anyuhoz a bölcsödébe. A gondozónöm jött a folyosón, köszönt nekem, s lényegében a következőket mondta. "Attila, ne haragudj, hogy letegezlek, de tudod, én kiskorodban mostam a fenekedet, pelenkáztalak, így azt hiszem vagyunk egymással ennyire bizalmas viszonyban" Azt hiszem talán 3 ember látott bele igazán az én pelenkámba: Anyu, Apu, no meg a gondozónőm!- bár lehet, hogy tévedek, s Anyuék engem körbe-körbe adtak pelenkázásra ...

Tegnap jó idő volt, így elmentünk sétálni egyet. Leányzó be a babakocsiba, s kocsiztunk a belvárosban. Hihetetlen, a friss levegő olyan neki, mint valamilyen nyugtató. Ahogy kimegyünk a lakásból, megnyugszik, s alszik. Nem mondom, hogy nem volt furcsa érzés kimenni az utcára babakocsival! Ugye eddig senki nem látott így...:) De semmi negatívat nem gondoltam. Sőt. Találkoztunk egy kollegával, MT-vel (meg persze Dettivel, s a hatalmas szemű leányukkal!), s ő fogalmazta meg a lényeget:  "Na mi van, büszkélkedtek a leánnyal?" Igaza van, büszkélkedtünk...

Hazafelé jövet egy szórólapos Anikó kezébe nyomott egy papírt. Egy új szegedi kaszinót reklámozott! Nem is értem, mit gondolt a fiatal lány, amikor Anikó jobb kezébe adta a szórólapot, miközben bal kézzel tolta a babakocsit?! Biztosan arra, hogy Anikó majd babakocsival bemegy a kaszinóba, s félkarúzik, pókerezik, eljátsza a babakocsit, a gyerek ruháját, az anyasági segélyt, a családi pótlékot...Na mindegy, jó poén volt.

Nemrég készítettem egy képet. Ez most a kedvencem!